Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 90 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Igazsagugyi Miniszterium (Romania)

2002. június 7.

A Román Hírszerző Szolgálat államellenes tevékenység vádja miatt újságírókat és szakszervezeti vezetőket vont megfigyelés alá a 90-es évek elején – derül ki a titkosszolgálat 1991-ből származó, az Evenimentul Zilei jún. 7-i számában megjelent folyamodványából. Ebben többek között Boros Zoltán bukaresti tévés újságírót is megnevezték. Tizenhárom újságíró, szakszervezeti vezető esetében kért lehallgatási és megfigyelési engedélyt 1991 októberében a Román Hírszerző Szolgálat (SRI). A katonai ügyészség elé terjesztett kérvény szerint az illető értelmiségiek az 1991 szeptemberében lezajlott bukaresti bányászjárás idején erőszakra bujtottak fel. A kérvényt Gheorghe Donose ezredes, a SRI jogi főosztályának egykori vezetője juttatta el a főügyészséghez, és ebben arra hivatkozva kérte a fent nevezettek hat hónapos megfigyelését, hogy veszélyt jelentenek az állam biztonságára nézve. Boros Zoltán bukaresti televíziós újságíró a Krónikának elmondta, a nyilvánosságra hozott dokumentum kapcsán csupán annak indítékát tartja felháborítónak. "Már a 90-es évek elején tudtuk, hogy a titkosszolgálat figyel bennünket, és lehallgatja beszélgetéseinket." "A bányászjárás diverziójellegéről, szervezettségéről az elektronikus sajtóban kizárólag a magyar adásból értesült a lakosság. Emellett akadtak újságírók az írott sajtóban is, például Stelian Tanase, akik utánajártak a történteknek, és tényszerűen írták meg mindazt, amit megtudtak a bányászjárásról" – nyilatkozta. Daniela Buruiana, a titkosszolgálatokat felügyelő parlamenti bizottság alelnöke bejelentette, hogy a testület vizsgálatot indít Borosék megfigyelése kapcsán. Emellett a testület úgy véli, hogy a hasonló kérések meglétét még nem lehet politikai titkosrendőrségi tevékenységként felfogni. A Román Hírszerző Szolgálat közleményt bocsátott ki az ügyben, amelyben az áll, hogy az "előzetes vizsgálatok szerint" a SRI 1991-es megfigyelési folyamodványát "az akkori társadalmi valóság" indokolta, amikor veszélybe került a demokratikus intézményrendszer léte. /Rostás Szabolcs: Ma is működik a politikai rendőrség? = Krónika (Kolozsvár), jún. 7./ Ismert értelmiségiekről és médiaszemélyiségekről – köztük Stelian Tanaséról és Boros Zoltánról – kiderült, a kilencvenes évek elején a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ lehallgatta őket. Rájöttek arra: a romániai rendszerváltásban nincs csodás átváltozás, a SRI sem más, mint a Szekuritáté eltakaríthatatlan romhalmazának újrahasznosítása. Azonban a jún. 7-én kirobbant, sokadik román lehallgatási botránynak van egy elgondolkodtató részlete, melynek neve: Donose ezredes. 1991-ben a kormány félreállításával államcsínyt szervező SRI egyik operatív csoportjának vezetőjeként Donose maga kérte az ügyészségtől azoknak az értelmiségieknek a megfigyelését, akik akkor esetleg leleplezhették volna e manipulációt. NATO-nyomásra az SRI megszabadult kompromittált tisztjeitől, Donose már az Igazságügyi Minisztériumban tevékenykedik. Onnan védi a "nemzeti érdeket". Donose tehát továbbra is köztünk van. /Bakk Miklós: Donose köztünk van. = Krónika (Kolozsvár), jún. 7./

2002. június 20.

Boros Zoltán, a Román Televízió magyar adásának vezetője levélben fordult az RMDSZ képviselőházi frakciójához. Ebben a szövetség támogatását kérte ahhoz, hogy a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) hozza nyilvánosságra azokat az adatokat, amelyek alapján kijelentette, hogy szükség van a sajtó képviselőinek lehallgatására, illetve a lehallgatás milyen konkluziókhoz vezetett, továbbá bebizonyosodtak-e a rendkívül súlyos vádak, és mikor szerelték le (ha leszerelték) a lehallgató berendezéseket. Mint ismeretes, jún. 6-án napvilágot látott egy dokumentum, amely szerint az SRI adatokkal és jelzésekkel rendelkezik arról, hogy tizenhárom személy, köztük Boros Zoltán, a Román Televízió Magyar Adásának a vezetője is, 1991. szept. 25. és 28. között az egyik fő kezdeményezője és résztvevője volt olyan rendkívül erőszakos, nagyméretű akcióknak, amelyek célja az ország demokratikus intézményeinek megdöntése volt, és ezért Gheorghe Donose RHSZ-ezredes (jelenleg az Igazságügyi Minisztérium alkalmazottja) a Katonai Ügyészség jóváhagyását kéri megfelelő technikai eszközök beszerelésére és (nemcsak telefon) beszélgetéseik lehallgatására. A lehallgatottak között szerepeltek többek között Stelian Tanase és Sorin Rosca Stanescu főszerkesztők is. Kelemen Attila, az RMDSZ képviselőházi frakciójának vezetője elmondta: az RMDSZ kezdeményezni fogja az SRI-t felügyelő parlamenti bizottságánál annak kivizsgálását. /A lehallgatási botrány kivizsgálását kérik. Boros Zoltán ügyét támogatja az RMDSZ. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./ Boros Zoltán kijelentette: "szeretném, ha az RMDSZ-frakció érintettként engem is meghallgatna, hiszen tudomásom szerint a testület legutóbbi ülésén távollétemben személyem ellen olyan kijelentések hangzottak el, amelyek szakmai hitelemet és becsületemet érintik". Boros Zoltántól elmondta, hogy Cristian Hadji-Culea, a Román Televízió elnök-vezérigazgatója írásban hozta tudomására, hogy július elsejei hatállyal felmentették főszerkesztői tisztségéből, és elrendelték nyugdíjazását. A parlament titkosszolgálatokat felügyelő bizottsága jún. 19-én többórás meghallgatás után elismerte, hogy a Román Hírszerző Szolgálat 1991-ben valóban engedélyt kért a katonai ügyészségtől a 13 értelmiségi hat hónapos lehallgatására. A lehallgatásokból származó jelentéseket a SRI két központi egységéhez továbbították, míg később a megfigyelési adatait tartalmazó okmányokat megsemmisítették. Rostás Szabolcs: Júliustól nyugdíjazzák Borost. = Krónika (Kolozsvár), jún. 20./

2003. május 29.

A kormány ápr.18-án fogadta el 498. számú határozatát, amely a május 14-i Hivatalos Közlönyben jelent meg, és amely a 2001/10. ingatlantörvény egységes alkalmazásának módszertani szabályozását tartalmazza. Eckstein-Kovács Péter szenátor elmondta, a 10. törvényhez kötődő sokadik jogszabályról van szó. Eckstein-Kovács Péter szerint nem örvendetes, hogy ezekkel az utólagos jogszabályokkal megváltoztatták az eredeti törvény szellemét és betűjét. A szenátor ezt példákkal bizonyította. A kormány és az igazságügyi minisztérium szándéka egyértelmű: meggátolni a kérelmezőket abban, hogy a bíróság előtt bizonyítsák jogosultságukat. Mindez azonban alkotmányellenes, mondta Eckstein-Kovács Péter. /Ú. I.: Késleltetik az ingatlan-visszaszolgáltatást. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 29./

2003. május 30.

A kommunista rendszer elnyomó szerveiben szolgálatot teljesítő egykori tisztségviselők eltávolítását kéri a volt államfő. Emil Constantinescu kijelentette: előléptetésben részesültek azok az ügyészek, akik az 1990-es Egyetem téri tüntetések idején lefolytatták a vizsgálatokat.Emil Constantinescu és Marius Oprea történész szerint a kommunista rendszer politikai rendőrei a rendszerváltás után kulcsfontosságú pozíciókba kerültek, és ma is megtalálhatók a Belügyminisztérium egységeiben és az igazságügyi rendszerben. Sajtótájékoztatójukon példaként említették Marian Urechét, a Szekuritáté belbiztonsági osztályának helyettes vezetőjét, aki jelenleg az Igazságügyi Minisztérium Védelmi és Korrupcióellenes Független Szolgálatát (SIPA) vezeti. Marius Oprea 1990 után több könyvet írt a Securitate-ról - többek között az 1987-es brassói munkástüntetés leveréséről -, a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat követően pedig olyan dokumentumokat jelentetett meg a sajtóban, amelyek bizonyítják, hogy magas tisztségekben lévő egykori szekusok kapcsolatban álltak terrorszervezetekkel, többek között az al-Kaidával. Ugyanakkor eltávolították azokat az ügyészeket, akik az 1996-os hatalomváltás után olyan dossziékon dolgoztak, mint a Szekuritáté bankszámláinak vagy a Jugoszláviával szembeni ENSZ-embargó megsértésének ügye. A volt elnök úgy vélte, hogy az igazságszolgáltatás engedékenyen bánik a Nagy-Románia Párttal (PRM) és annak vezetőjével. "Corneliu Vadim Tudor megrögzött bűnöző, akivel egy kézre játszik a Legfelsőbb Bíróság" - jelentette ki Constantinescu, aki szerint csak azzal magyarázható a PRM-elnök több száz perének története, hogy a bíróság együttműködik a volt Szekuritáté és a kommunista nómenklatúra tagjait tömörítő alakulattal. A volt államfő kérte egy parlamenti bizottság felállítását, amely kivizsgálná a jelenleg is tisztségben lévő volt szekusok ügyét. /Szőcs Levente: "Tovább él a Szekuritáté és a Milícia" . = Krónika (Kolozsvár), máj. 30./

2003. június 5.

A képviselőház jogi bizottsága méltánytalannak tartja az Igazságügyi Minisztérium vádjait, miszerint a testület hibájából nyert pert a strasbourgi emberjogi bíróságon az a román ügyvéd, akit megkínoztak a nagyváradi börtönben - közölte Székely Ervin, a jogi bizottság RMDSZ-es tagja. A tárca szóvivője szerint azért kell negyvenezer euró kártérítést kifizetnie a román államnak, mert a képviselőház még mindig nem fogadta el a perrendtartási törvénykönyv módosítására vonatkozó minisztériumi javaslatokat. "Ez a vád képtelenség - mondta Székely Ervin. - Ezért elhatároztuk, felkérjük Rodica Stanoiu miniszter asszonyt, fáradjon a bizottság elé. Kíváncsiak vagyunk, egyetért-e a szóvivő által mondottakkal." Az RMDSZ-es képviselő kijelentette, maga a minisztérium volt a jogszabály elfogadtatásának a késleltetője, mert számtalanszor visszavonta módosító javaslatait. Máj. 4-én a jogi bizottság védelmére sietett Viorel Hrebenciuc, a képviselőház kormánypárti alelnöke is, aki közleményben ítélte el az Igazságügyi Minisztérium érvelését. /Cseke Péter Tamás: Megdorgálták Rodica Stanoiut. = Krónika (Kolozsvár), jún. 5./

2003. augusztus 7.

Tavaly négy hónap alatt 18 ezer, többségükben moldovai állampolgár román állampolgársági kérvényét vették át a román hatóságok - jelentette ki a Krónikának Nicola Tibacu, az Állampolgársági Hivatal igazgatója. A két hónappal ezelőtt rendeleti úton módosított hazai állampolgársági törvény immár a román nyelvtudást is megköveteli az állampolgárságért folyamodóktól. A hivatal előtt július elsejétől kígyóznak ismét a sorok. Korábban, 2002. nov. 25. és 2003. júl. elseje között szünetelt az ügyfélfogadás. A hét hónapos szünet a kormánynak arra is elegendő volt, hogy rendeletileg módosítsa az állampolgársági törvényt. A május 29-i kormányülésen elfogadott 43-as sürgősségi kormányrendelet éppen a határon túliak állampolgársági igényének próbálta megfeleltetni a törvényt. Azt már az 1991/21-es állampolgársági törvény 11. cikkelye is kimondta, hogy a külföldi állandó lakhely megőrzése mellett is megszerezhetik a román állampolgárságot azok a személyek, akik egykor Románia állampolgárai voltak. Noha a moldovai alkotmány a múlt hónapig tiltotta a kettős állampolgárságot, a besszarábiaiak tízezrei ostromolták a romániai hivatalokat. A könnyebb ügyintézés végett 2000 márciusától a határ menti megyék rendőrkapitányságain is be lehetett adni a kérvényeket. Amint Nicola Tibacu, az állampolgársági hivatal igazgatója elmondta, ez az engedmény 2001 végéig volt érvényben. Ekkor helyezte át sürgősségi kormányrendelettel a Nastase-kabinet a Belügyminisztériumtól az Igazságügyi Minisztérium alárendeltségébe a hivatalt. A kormányrendelet most beiktatott cikkelye szerint: "Azok a volt román állampolgárok, és a másodfokig terjedő leszármazottjaik, akik 1989. december 22. előtt nekik nem felróható okokból veszítették el a román állampolgárságukat, vagy akaratukon kívül vonták azt meg tőlük, kérésre visszakaphatják a román állampolgárságot. Emellett megőrizhetik az idegen állampolgárságot, és megőrizhetik külföldi állandó lakhelyüket, vagy áthelyezhetik azt Romániába." A fenti kategóriákba tartozó személyeket a törvény mentesíti az állampolgárság visszaszerzésének a költségeitől. A módosított törvény értelmében más szabályozás érvényes a már Romániában élő egykori román állampolgárokra. Ők csak négy év itt-tartózkodás után kérvényezhetik az állampolgárságot. A törvény korábban nem volt tekintettel a nemzeti hovatartozásra, a kulturális kötődésre. Elvileg azok a moldovai vagy bukovinai ukránok vagy oroszok is megszerezhették a román állampolgárságot, akik a két világháború között - míg szülőföldjük Romániához tartozott - román állampolgárok voltak. A kormányrendelettel módosított változat immár a román nyelv ismeretét is feltételként fogalmazza meg. A nyelvtudásról a kérvényt átvevő hivatalnoknak kell meggyőződnie. Az új rendelkezés értelmében már nem kell Romániába utazniuk az igénylőknek. Irataikat a chisinaui nagykövetség konzuli osztályán is beadhatják. Ha kérésükre pozitív választ kapnak, hat hónap áll rendelkezésükre ahhoz, hogy a román hivatalban letegyék az állampolgári esküt, mely így hangzik: "Esküszöm, hogy hazámnak és a román népnek elkötelezettje leszek, védem a nemzeti jogokat és érdekeket, tiszteletben tartom az alkotmányt és Románia törvényeit." Az eskületétel után kapják meg a kérvényezők a fényképes "állampolgársági igazolványt". A kérvényezők ezzel az igazolvánnyal a törvény értelmében bármelyik román állampolgárral azonos jogokat élveznek. Egészségügyi ellátásában, esetleg nyugdíjban csak azok részesülhetnek, akik áttelepednek Romániába. A román útlevél adta utazási lehetőségek viszont elsősorban azok számára nyílnak meg, akik megőrzik a külföldi állandó lakhelyüket. Az igazgató asszony elmondása szerint ők azonnal folyamodhatnak román útlevélért, és ezzel az okmánnyal úgy utazhatnak Európa országaiban, mint bármelyik román állampolgár. Az állandó lakhelyüket Romániába áthelyező újdonsült román állampolgároknak azonban bizonyos korlátozásokkal kell szembenézniük. Ők négy éven át csak a hazautazásra használhatják a román útlevelet. A törvény néhány kivételt is felsorol. Ha szolgálati ügyben vagy a tanulmányok folytatása miatt kell utazniuk, esetleg gyógykezelés vagy egy súlyosan megbetegedett rokon meglátogatása az úti cél, ehhez a Belügyminisztérium különengedélyét kérhetik. Nicola Tibacu asszony nem kívánta elárulni, hogy 1990 óta hány moldovai állampolgár szerezte meg a román állampolgárságot. /Gazda Árpád: Tudniuk kell románul az okmányért folyamodóknak. = Krónika (Kolozsvár), aug. 7./

2003. augusztus 29.

Eddig közel százezer moldovai állampolgár szerzett román állampolgárságot, és közülük több mint 27 ezren román útlevelet is. A román-moldovai állampolgárok közül 440-en fordultak az utóbbi két évben nyugdíjkérelemmel a román nyugdíjbiztosítóhoz, a Védelmi Minisztérium viszont egyetlen olyan román-moldovai állampolgárról sem tud, aki Romániában jelentkezett volna sorkatonai szolgálatra. Valamennyi kettős állampolgár romániai szavazati joggal is rendelkezik. Még nem sikerült feldolgozni a korábban felgyűlt aktákat, kérelmeket.A nyugdíjat annak az országnak a nyugdíjpénztára fizeti, amelyik területén nyugdíjazása pillanatában állandó lakhelye volt a kérelmezőnek. 2001. január elseje óta 440 moldovai-román állampolgár kérte romániai nyugdíjazását. A hét elején elfogadta a román állampolgársági törvényt módosító 2003/43-as sürgősségi kormányrendeletet a képviselőház plénuma /előzőleg a szenátus már elfogadta/. A szöveg csak a házközi egyeztetés után válik véglegessé, mert a két ház által javasolt változat néhány ponton más-más megfogalmazást tartalmaz. Azt már az 1991/21-es állampolgársági törvény is kimondta, hogy a külföldi állandó lakhely megőrzése mellett is megszerezhetik a román állampolgárságot azok a személyek, akik egykor Románia állampolgárai voltak. 2000. márciusától a határ menti megyék rendőrkapitányságain is be lehetett nyújtani a kérvényeket. Ez az engedmény 2001 végéig volt érvényben. Ekkor a Nastase-kabinet egy sürgősségi kormányrendelettel a Belügyminisztériumtól az Igazságügyi Minisztérium alárendeltségébe helyezte át az állampolgársági hivatalt, és az igazságügyi tárcának már nem voltak területi irodái. A most beiktatott cikkely szerint: "Azok a volt román állampolgárok és másodfokig terjedő leszármazottaik, akik 1989. dec. 22. előtt nekik nem felróható okokból veszítették el a román állampolgárságukat, vagy akaratukon kívül vonták azt meg tőlük, kérésre visszakaphatják a román állampolgárságot. Emellett megőrizhetik az idegen állampolgárságot, és megőrizhetik külföldi állandó lakhelyüket, vagy áthelyezhetik azt Romániába." A fenti kategóriákba tartozó személyeket a törvény mentesíti az állampolgárság visszaszerzésének költségeitől. A módosított törvény több pontja is arra utal, hogy a román állam a szülőföldjükön maradva szeretné román állampolgárrá tenni a besszarábiai románokat. Erre utal, hogy más szabályozás érvényes a már Romániában élő egykori román állampolgárokra. Ők csak négy év itt-tartózkodás után kérvényezhetik az állampolgárságot. A román útlevél adta utazási lehetőségek is elsősorban azok számára nyílnak meg, akik megőrzik a külföldi állandó lakhelyüket. Ők a román útlevéllel úgy utazhatnak Európa országaiban, mint bármelyik román állampolgár. A román állampolgársági törvény korábban nem volt tekintettel a nemzeti hovatartozásra, a kulturális kötődésre. Elvileg azok a moldovai vagy bukovinai ukránok vagy oroszok is megszerezhették a román állampolgárságot, akik a két világháború között - míg szülőföldjük Romániához tartozott - román állampolgárok voltak. A kormányrendelettel módosított változat immár a román nyelv ismeretét is feltételként fogalmazza meg. A nyelvtudásról a kérvényt vevő hivatalnoknak kell meggyőződnie. /Gazda Árpád: Százezer román-moldovai állampolgár. = Krónika (Kolozsvár), aug. 29./

2003. október 8.

Az Arad Megyei Közigazgatási Bíróság okt. 7-én újra elnapolta a Szabadság-szobor visszaállításának letiltására vonatkozó döntés megvitatását. A Nagyváradi Építészeti Felügyelőség határozatának jogosságáról először szept. 23-án kellett volna tárgyalnia a bíróságnak, ekkor azonban a bonyolult ügy további elemzésének szükségességére hivatkozva okt. 7-re halasztotta el a tárgyalást. A felperes Építészeti Felügyelőség ugyanis újabb, átvizsgálásra szoruló iratokat tett le az Igazságügyi Minisztérium asztalára. A legközelebbi tárgyalást okt. 21-re tűzték ki. /G. G.: Ismét elnapolta a döntést a bíróság. = Krónika (Kolozsvár), okt. 8./

2003. december 19.

Tizennégy évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy nyilvánosságra kerüljön és nyomtatásban is megjelenhessen a szekus tisztek korántsem teljes névsora. Az Academia Catavencu immár második hete közli azoknak a felsorolásával, akik szerepelnek a lakosság által áttanulmányozott szekus-dossziékban. 1989-ben tizenegyezer aktív szekus tiszt volt. Nyilvánosságra hozott dokumentumként viszont a lista - eddig A-tól F-ig jutottak közlésével, 171 valódi szekus nevét tartalmazza. Például Ion Bodunescu volt szekus ezredes pillanatnyilag a herkulesfürdői Dacia Egyetem Jogi Karának dékánja. Ennek az egyetemecskének még 2001-ben bevonták a működési engedélyét. Ennek ellenére folytatja tovább tevékenységét, ugyanis egy Ureche nevezetű még híresebb szekus támogatását élvezi, aki ez év nyaráig az Igazságügyi Minisztérium információs osztályát vezette. Ott újságírói közbenjárásra kegyvesztetté vált ugyan, herkulesfürdői részvényei birtokában azonban jól érzi magát. Mindez nem zavarja például a nagy-romániás vezér, Corneliu Vadim Tudort abban, hogy megpályázza az államelnöki széket. Sőt, attól sem riad vissza, hogy célja elérésére éppen azzal az izraeli céggel, nevezetesen az Arad Communication-nel kössön szerződést, amely 2001-ben magának az elnöknek, Ariel Sharonnak a kampányát irányította. A zsidóellenes kirohanásairól, hírhedt antiszemita megnyilvánulásairól ismert politikus a Ziua című fővárosi lap értesülései szerint előszerződés formájában megállapodást kötött az izraeli cég bukaresti képviselőjével, Nati Meir-rel, akit ki is nevezett pártja külpolitikai tanácsadójának. A folyamatban levő megállapodás zsidó körökben szerte a világon heves tiltakozást váltott ki. Nati Meir már imázsjavító munkába lendült, és a Ziua riportereit arról igyekezett meggyőzni, hogy Vadim Tudort igazságtalanul támadja a sajtó. Fennen bizonygatta: protezsáltja megváltozott, mindenkivel békében szeretne élni. /Németh Júlia: Szekus névsorolvasás. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./

2003. december 23.

Nagyváradon a római katolikus püspökség felkérte Pete István szenátort, hogy interpelláljon a Barokk Palota ügyében, amelynek tárgyalását a Legfelsőbb Bíróság ismét elnapolta. Elképzelhető ugyanakkor, hogy a perben nem is lesz ítélethozatal, ugyanis időközben törvényerőre emelték az ingatlan restitúciójáról szóló sürgősségi rendeletet. 1998 júliusában az akkori kormány sürgősségi rendeletet bocsátott ki, melynek értelmében 17 volt egyházi ingatlant juttatott vissza jogos tulajdonosának, köztük a nagyváradi római katolikus püspöki palotát. A rendelet csak több mint öt év elmúltával, novemberben emelkedett törvényerőre, azt követően, hogy megjelent a Hivatalos Közlönyben, és az államfő kihirdette. Néhány nappal ezt követően a Legfelsőbb Bíróság ismét elhalasztotta az ítélethozatalt az ingatlan ügyében, áprilisra tűzte ki az újabb tárgyalást. Pete István szerint a szó szoros értelmében vett interpellálásnak nemigen van értelme, a Legfelsőbb Bíróság ugyanis nincs alárendelve az Igazságügyi Minisztériumnak. A honatya - elmondása szerint - inkább informális úton próbál meg eljárni az ügyben, mely szerinte is fölöttébb homályos. Pete szerint a sürgősségi rendelet törvényerőre emelését követően a Legfelsőbb Bíróság ejthette volna az ügyet. Még nem kapták meg a tárgyalás elhalasztásának hivatalos indoklását. /Pengő Zoltán: Tárgytalanná vált a palota-per? = Krónika (Kolozsvár), dec. 23./

2004. március 9.

Megtörtént a kormányátalakítás. A kormánystruktúra három államminiszteri tisztséggel bővült: Dan Ioan Popescu a gazdasági ágazatot, Ioan Rus a közszolgálati szférát irányítja, Ioan Talpes pedig a honvédelmi, EU-integrációs és igazságszolgáltatási tevékenységet koordinálja. A frissen létrehozott kancelláriának nem lesz politikai szerepe, célja a végrehajtó testület munkájának hatékonyabbá tétele. Nastase elmondta, Ion Iliescu elnök elfogadta javaslatát azzal kapcsolatban, hogy Cristian Diaconescu külügyi államtitkár átvegye Rodica Stanoiutól az igazságügyi tárca vezetését. A kormány új tárcával is bővül, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumot Speranta Ianculescu, a Fővárosi Környezetvédelmi Hivatal jelenlegi igazgatója vezeti majd. A Földművelésügyi, Erdőgazdálkodási, Vízügyi és Környezetvédelmi Minisztérium pedig Földművelésügyi, Erdőgazdálkodási és Vidékfejlesztési Minisztériummá alakul, az intézményt továbbra is Ilie Sarbu vezeti. A nevelési, kutatási és ifjúsági tárca Nevelési és Kutatási Minisztériummá alakul át, amelyet továbbra is Alexandru Atanasiu vezet. Ezzel egyidejűleg létrehívják a miniszterelnöknek alárendelt országos ifjúsági ügynökséget. Létrejön továbbá az Országos Turisztikai Hatóság, amelyet várhatóan Nicu Radulescu, a szállításügyi tárca turisztikai főosztályának vezetője irányít majd, tevékenységét Miron Mitrea szállításügyi miniszter koordinálja. A Privatizációs Hatóság beolvad a Bankaktívumokat Értékesítő Hivatalba. Victor Ponta tárca nélküli miniszterként a nemzetközi projektek, az EU-joganyag gyakorlatba ültetését felügyeli. Az új minisztereket márc. 9-én hallgatják meg a törvényhozás szakbizottságaiban, majd a képviselőház és a szenátus együttes ülésen hivatalba iktatja az új kabinetet. – A kormányszerkezet átszervezése nem több szemfényvesztésnél, amivel át akarják verni mind a választókat, mind az Európai Uniót – vélekedett márc. 8-i közös sajtóértekezletén Theodor Stolojan és Traian Basescu, a liberális-demokrata pártszövetség két elnöke. Ioan Talpes jelenlétei a kormányban azt jelenti, hogy Iliescu elnöknek sikerült ellenőrzése alá vonni a kormányt is. Hasonló álláspontra helyezkedett Emil Constantinescu exállamfő, a Népi Cselekvés elnöke is. A Dan Voiculescu vezette Román Humanista Párt is hiteltelennek tartja a kormány frissen kozmetizázott arculatát. /Újraméretezett, kibővített kormányszerkezet. Az ellenzék szerint nem több költséges szemfényvesztésnél. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./

2004. március 31.

A szekus dossziékat ellenőrző tanács leszögezte: Marian Ureche, az Igazságügyi Minisztérium hírszerző szolgálatának /SIPA/ volt vezetője politikai rendőr, szekus volt, olvasható a Curentul című lapban. /Távirati stílusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 31./

2004. június 22.

Az Igazságügyi Minisztérium titkosszolgálatának Rodica Stanoiu minisztersége idején kinevezett vezetőjéről, Marian Urecheről kiderült, hogy a szeku munkatársa volt, tudósított a Ziua című bukaresti lap. /Belföldi hírek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 22./

2005. január 19.

További négy államtitkár személyéről döntött január 18-án Bukarestben az RMDSZ Operatív Tanácsa. Az Operatív Tanács a következő személyeket javasolja államtitkári tisztségekbe: Demeter Attilát az Ipari- és Szolgáltatásügyi Minisztériumba; Korodi Attilát a Környezetvédelmi Minisztériumba, Kötő Józsefet a Nevelésügyi- és Kutatási Minisztériumba, Székely Ervint pedig az Igazságügyi Minisztériumba. /Újabb RMDSZ-es államtitkárjelöltek. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 19./

2005. január 20.

Január 18-án az RMDSZ Operatív Tanácsa további négy államtitkár személyéről döntött. Az Igazságügyi Minisztériumba Székely Ervint javasolja államtitkári tisztségbe a szövetség. Az elmúlt tizenkét évben az alsóház jogi bizottságában képviselőként tevékenykedő Székely Ervin kifejtette: nem túlzás azt állítani, az igazságügyi tárcán áll vagy bukik, hogy 2007-ben Románia csatlakozik-e az unióhoz. Jelenleg 24 szervezet harcol a korrupció ellen, ezért a sok bába között elvész a gyermek. Székely véleménye szerint egyetlen intézménybe kellene összevonni a korrupcióellenes szervezeteket, alá kellene rendelni a parlamentnek. Ami az államtitkári posztoknak az algoritmus szerint történő elosztása körüli miniszteri tiltakozásokat illeti, Székely Ervin elmondta: a minisztereknek tudomásul kell venni, hogy ez egy politikai kormány. A politikai pártok egyezsége biztosíthatja a parlamenti többséget és a stabil kormányzást. /Köllő Katalin: Székely: Az igazságügyi tárcán áll vagy bukik a csatlakozás. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 20./

2005. január 24.

Hatra emelkedett a Tariceanu-kormányban az RMDSZ-es államtitkárok száma, miután a miniszterelnök a hétvégén jóváhagyta Kötő József kinevezését az oktatási tárcához. Az RMDSZ Operatív Tanácsa Csutak Istvánt javasolta államtitkárnak az integrációs minisztériumba. Kötő Józsefet elsősorban a kisebbségi oktatással foglalkozik majd a tárcánál. Emlékezetes, hogy Mircea Miclea miniszter korábban többször hangsúlyozta, nem szívesen dolgozna együtt az RMDSZ által javasolt államtitkárral, különösen, ha beosztottja a felsőoktatásért felelne. Az RMDSZ Székely Ervin jogászt, volt Bihar megyei képviselőt javasolta államtitkárnak az Igazságügyi Minisztériumban. Takács Csaba ügyvezető elnök leszögezte: kitartanak álláspontjuk mellett azután is, hogy a tárcánál magyar nemzetiségű államtitkárt neveztek ki Kibédi Katalin volt szatmárnémeti törvényszéki főügyész személyében. /Cseke Péter Tamás: Hat RMDSZ-es államtitkár: Kötő után Csutak következik. = Krónika (Kolozsvár), jan. 24./

2005. január 27.

A német modell átvételével Romániában is kontroll alatt lehetne tartani a telefonlehallgatásokat – jelentette ki Toró T. Tibor, a képviselőház védelmi bizottságának RMDSZ-es tagja azt követően, hogy a két ház szakbizottsága közösen hallgatta meg a lehallgatási botrányba keveredett Virgil Ardeleant. Toró elmondta, a bizottsági ülésen is javasolta, hogy úgy kellene módosítani a törvényt, hogy az kötelezze a lehallgatást végző szervet a megfigyelt személy tájékoztatására a megalapozatlannak bizonyult lehallgatás után. Egy nyilvánosságra került adatsor azt tükrözi, hogy az engedélyezett telefonlehallgatásokban a belügyi titkosszolgálat megközelítette a Román Hírszerző Szolgálatot (SRI). Míg az utóbbi az elmúlt négy évben 6452 alkalommal kapott engedélyt telefonlehallgatásra, a Virgil Ardelean által vezetett belügyi szolgálat 6251 telefon lehallgatására kapott engedélyt. A sorban 2971 telefon törvényes lehallgatásával az ügyészségek következnek. A Védelmi Minisztérium, a Külföldi Hírszerző Szolgálat, a kormányőrség, a speciális telekommunikációs szolgálat és az Igazságügyi Minisztérium titkosszolgálata lényegesen kevesebbszer élt a lehallgatás eszközével. A statisztikát sikerült megszereznie a Realitatea Televíziónak. Lencsevégre kapták azt a dokumentumot, amelyikből tévévitára meghívott Radu Timofte SRI-igazgató puskázott. Timofte az adásban csak a SRI lehallgatási adatait ismertette, de amint válaszaiból kiderült, valamennyi lehallgatást nyilván kell tartania, hiszen a többi titkosszolgálatnak is hozzá kell fordulnia a lehallgatási engedéllyel. Évről évre hangsúlyosan nőtt az ügyészségek által elrendelt lehallgatások száma. Míg 2001-ben ez az összlehallgatások 6,66 százalékát tette ki, 2003-ban elérte a 29 százalékot. A perrendtartási törvény tavalyi módosítása óta egyébként már csak törvényszéki bíró engedélyezheti a lehallgatásokat. Korábban az ügyésznek is jogában állt ilyen engedélyt kibocsátani. A parlamenti ülés után felkérték a Belügyminisztériumot, a Román Hírszerző Szolgálatot és a Korrupcióellenes Ügyészséget, hogy írásban fejtse ki álláspontját az üggyel kapcsolatban. A Belügyminisztérium titkosszolgálatának vezetője, Virgil Ardelean elismerte, hogy 2003-ban kérvényezte a Mediafax és az AM Press hírügynökség telefonjainak a lehallgatását, de hangsúlyozta, a tényleges lehallgatás nem történt meg. /Gazda Árpád: Holtversenyben a SRI és a belügy. = Krónika (Kolozsvár), jan. 27./

2005. március 9.

2004 szeptemberében a Restitúciós Bizottság visszaszolgáltatta a református egyháznak a Bolyai Farkas Líceum épületét, a katolikus egyháznak a marosvásárhelyi Unirea Líceumot és a Művészetit. Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester megtámadta a döntést, a táblabíróság a Bolyai és az Unirea visszaszolgáltatását törvénytelennek hirdette ki. Dr. Benedek István, a városi tanács RMDSZ-frakciójának vezetője kijelentette: „a polgármester alattomosan járt el, nem nyújthatott be a testület nevében fellebbezést, a véleményünket nem kérte ki”. Bárczi Győző alpolgármester elmondta, ő tudott az ügyről, és a február 7-i táblabírósági döntés után átadta Borbély László területrendezési miniszternek a táblabíróság indoklását, és támogatását kérte az ügyben.. Borbély László pedig azt mondta, hogy tudott az ügyről, ezért megkereste a marosvásárhelyi alpolgármestereket, nézzék meg, mi a valós helyzet. A Restitúciós Bizottság fellebbezett az ítélet ellen. Markó Attila kisebbségügyi államtitkár átiratot küldött az igazságügy-minisztériumnak, amelyben felhívja a figyelmet, hogy fennáll a gyanú, miszerint a marosvásárhelyi bíró részrehajlóan döntött. /(mózes): Borbély László a visszaszolgáltatott líceumok ügyéről. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 9./

2005. március 15.

A Gyergyószéki Székely Nemzeti Tanács közleményében “mélységes csalódottságát” fejezte ki a január elején Monica Macovei igazságügyi miniszternek címzett nyílt levélre érkezett válasz miatt, és kérte a szükséges intézkedések meghozatalát annak érdekében, hogy “a Hargita megyei közigazgatási bíróság tartsa tiszteletben a törvény betűjét és szellemét a népszavazással kapcsolatos határozatok ügyének elbírálása során”. A Gyergyószéki SZNT szerint elsősorban azáltal történt törvényszegés, hogy a levélre csak márciusban, jóval a törvényes határidő után érkezett válasz, az azt aláíró minisztériumi tisztviselő pedig “rosszul értette a levélben jelzetteket, noha a szöveget román nyelven írták”. A válaszlevél szerint “az Igazságügyi Minisztérium a központi közigazgatás szerveként nem rendelkezik törvényes hatáskörrel ahhoz, hogy beleavatkozzon az ítélkezés folyamatába, amely az alkotmányos elvek szerint a bíróságok kizárólagos jogkörébe tartozik”. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 15./

2005. április 16.

A Nemzeti Kezdeményezés Pártja (PIN) módosító javaslatokat nyújtott be a nemzetbiztonsági törvényhez. Cozmin Gusa, a PIN elnöke elmondta, „az Elnöki Hivatal illegalitásban” van, és a módosítással akarnak segíteni Basescunak, hogy megszűnjön ez az illegális állapot. Gusa emlékeztetett az államfő másfél hónappal ezelőtti nyilatkozatára, amely során a korrupciót nemzetbiztonsági problémának nevezte. Azonban az Igazságügyi Minisztériumban a SIPA tagjai meg mindig vezető tisztségeket töltenek be. /A SIPA az egyik titkosszolgálat, a minisztériumban működik./ Ilyen egyetlen NATO-tagországban sem létezik. Ezért javasolják, hogy az említett titkosszolgálatot vonják ki a minisztériumból. Gusa példaként Ureche (volt szekus) tábornokot említette, akinek, mint mondta, a szerepe tagadhatatlan Ioan Petru Culianu meggyilkolásában. /Mózes Edith: Illegalitásban az Államelnöki Hivatal? = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 16./

2005. április 18.

A külügyi és az igazságügyi minisztérium javaslatainak figyelembevételével fogadja el ezen a héten a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezetet a kormány – jelentette be Oana Marinescu, a Tariceanu-kabinet szóvivője. /Bíró Blanka: Közvitát szorgalmaznak a kisebbségi törvénytervezetről. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 18./

2005. június 1.

Toró T. Tibor, Temes megye képviselője a Temes megyei árvízkárosultak ügyében intézkedik. Több magyarok lakta települést is elöntött a víz. Egy olyan típusú szervezetnek, mint az RMDSZ, éppen ez adja a lényegét, hogy közbelépjen, főként akkor, ha a természeti csapás saját közösségét is súlyosan érinti. A legsúlyosabban érintett települések: Ótelek, Tolontán, Keresztes és Gátalja. Ótelek esetében a falu mintegy háromnegyede, Tolontán, Keresztes helységekben az épületek több mint fele semmisült meg. Gyakorlatilag ezeket a településeket újjá kell építeni. Gátaljának a Szigetfalu negyede szenvedte a legnagyobb károkat, ahol magyarok élnek. További öt település, ahol ilyen természetű károk nem estek, de a családok, az épületek és gazdaságok nagyon megszenvedték az árvízkatasztrófát: Magyarszentmárton, Nagyomor, Nagybodófalva, Begamonostor és Temesfalva. Egyesíteni kell az erőket. A képviselő most kapta meg a jóváhagyást az Igazságügyi Minisztériumtól, Rekonstrukció-2005 néven hoznak létre egyesületet a következő hetekben. A kezdeményező a megyei RMDSZ, azonnal melléjük álltak a történelmi egyházak, továbbá azok az önkormányzatok, ahol jelentős számban van az RMDSZ jelen. Civil szervezetek is csatlakoznak. Az árvízkárosultak megsegítésére erős szolidaritás alakult ki, ez tapasztalható Erdélyben, a magyarlakta vidékeken. /Béres Katalin: Parlamenti tudósítás. Akik bajban ismerik meg az RMDSZ-t. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 1./

2005. június 18.

A romániai kisebbségi törvénytervezetről, az észak-erdélyi autópályáról, a fejlesztési régiókról és az autonómiakérdésről egyaránt tájékozódott szerdán és csütörtökön Bukarestben Szászfalvi László vezetésével az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának küldöttsége. A fideszes delegációvezető mellett Németh Erika (MSZP), Donáth László (MSZP), Schmidt Ferenc (Fidesz) és Fodor Gábor (SZDSZ) vesz részt a látogatáson. A képviselők találkoztak az RMDSZ szenátusi csoportjának tagjaival, így Frunda Györggyel, a szenátus emberi jogok, felekezetek és kisebbségek bizottságának elnökével, George Sabin Cutassal, a szenátus alelnökével, Lucian Augustin Bolcassal, a parlamenti román-magyar baráti csoport elnökével, Nicolae Paun képviselővel, az emberi jogok, felekezetek és a nemzeti kisebbségek bizottságának elnökével. Közös asztalhoz ültek Eckstein-Kovács Péterrel, a szenátus jogi, fegyelmi és mentelmi jogi bizottságának elnökével, Renate Weber elnöki tanácsossal, Kibédi Katalinnal, az igazságügyi minisztérium államtitkárával, Markó Attila államtitkárral, az etnikumközi kapcsolatok főosztályának vezetőjével, valamint Niculescu Tónival, a külügyminisztérium reformokért és intézményközi együttműködésért felelős államtitkárával. Szászfalvi László elmondta: a román vendéglátók egyebek közt tájékoztatták őket a parlament elé terjesztett kisebbségi törvény tervezetéről. A magyar honatyák szorgalmazták, hogy folytatódjék a tervezett észak-erdélyi autópálya építés, mert az Szászfalvi fontosnak nevezte az autonómia megteremtését. /Magyarországi honatyák Bukarestben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 18./

2005. október 19.

Románia a legkorruptabb ország az Európai Unió tagjai és tagjelöltjei közül – derült ki a Transparency International (TI) közzétett jelentéséből. A globális szinten elvégzett felmérés során 159 országot vizsgáltak meg. Az Igazságügyi Minisztérium aggasztónak nevezte a Románia által elért osztályzatot, és azt ígérte, korrupcióellenes intézkedéseit a jelentés figyelembevételével hozza meg a jövőben. /Lukács János: Románia megbukott a korrupcióellenes vizsgán. = Krónika (Kolozsvár), okt. 19./

2006. április 6.

Az 1990-es marosvásárhelyi események kapcsán perújrafelvételt kért az Igazságügyi Minisztériumtól a Pro Európa Liga emberjogi szervezet, mivel azt gyanítják, hogy összefüggés van a véres konfliktus és a Román Hírszerző Szolgálat megalakulása között. Haller István, a marosvásárhelyi székhelyű szervezet emberjogi irodájának a vezetője a kezdeményezést azzal indokolta, hogy egyes szemtanúk elmondták, a véres konfliktust megelőző napokban Virgil Magureanu, az események után frissen létrehozott Román Hírszerző Szolgálat igazgatója Marosvásárhelyen járt. A történtek kiprovokálásának feltételezését az is bizonyítja, hogy a Görgény-völgyéből március 19-én buszokkal hoztak be a városba románokat. Ők szétverték az RMDSZ helyei szervezetének székházát, és a többtucatnyi személlyel együtt oda bezárkózott Sütő Andrást súlyosan bántalmazták. A történtek után a román igazságszolgáltatás csak magyar és roma nemzetiségű személyeket ítélt el. /B. T.: Perújrafelvételt kérnek az 1990-es etnikai konfliktus ügyében. A véres események kapcsolatba hozhatók a titkosszolgálat létrehozásával. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 6./

2006. június 29.

A Szekuritáté megmaradt az Igazságügyi Minisztérium belső hírszerzésében. A rabokat is törvénytelenül kihallgató, nagyrészt a szeku embereiből álló szolgálat felszámolás alatt áll, de a személyzet a rendszerben marad. Munkamódszereik sem igazán különböztek sokkal a szekusokétól – emlékezett vissza az Igazságügyi Minisztérium keretén belül működő SIPA (Belső Korrupcióellenes Szolgálat) embereivel való találkozására a marosvásárhelyi börtönben raboskodott egykori elítélt. A SIPA fő feladata a börtönökben büntetéseket töltőktől való információgyűjtés volt, az igazságszolgáltatásban elkövetett korrupciós esetek feltárása érdekében. Aki ismeri egy börtön belső viszonyait, az nagyon jól tudja, hogy mennyire lehet megbízható az olyan információ, amit a raboktól őrzőik gyűjtenek össze” – mesélte egy neve elhallgatását kérő volt rab. A fogoly egy csomag cigiért szinte bármit elmond, amit hallani akarnak tőle. A „besúgó osztályként” emlegetett ügynökség felszámolás alatt áll. Ennek ellenére a marosvásárhelyi börtönben még fenntartanak egy irodát is. A SIPA emberei továbbra is bejárnak a börtönbe. A Börtönigazgatóságon megerősítették: az Igazságügyi Minisztérium belső hírszerző szolgálataként emlegetett SIPA ügyosztály még mindig létezik. A SIPA felszámolásának már le kellett volna zárulnia, de a minisztérium halasztást kért. A „besúgó osztály” felszámolásában a tét az archívumok megszerzése. A SIPA-t 1997-ben hozta létre az akkori igazságügyi miniszter, Valeriu Stoica. Létrehozása eleve alkotmányellenes volt, mert egy ilyen szolgálatot nem lett volna szabad létrehozni és működtetni miniszteri határozat alapján. A szociáldemokrata kormányzás alatt sem helyezték törvényes alapokra a működését, csupán átkeresztelték. Cristian Diaconescu PSD-s igazságügyi miniszter a DGPA (Korrupcióellenes Védelmi Ügyosztály) nevet adta neki, a működését azonban nem törvényben szabályozzák, hanem kormányhatározatban. A 637/2004-es kormányhatározat alapján a DGPA országos börtönigazgatóságot, valamint a bíróságokat érintő, a nemzetbiztonságra vonatkozó információkat megszerezheti, feldolgozhatja és felhasználhatja. Ezzel az átkereszteléssel a szolgálat nemcsak más nevet, hanem kiterjesztett hatásköröket nyert. A „besúgó osztály” közvetlenül a miniszternek számolt be tevékenységéről. A DGPA alkalmazottai hatvan százalékban a volt Szekuritáté reaktivált embereiből kerültek ki. A szolgálat egyik parancsnokáról a Szekuritáté Levéltárát Átvilágító Országos Tanács (CNSAS) ki is mutatta, hogy politikai rendőrségi feladatokat látott el 1989 előtt. Marian Ureche parancsnoksága alatt a DGPA nem mutatott be tevékenységéről egyetlen jelentést sem a parlament védelmi bizottságának. A börtönöket felügyelő igazgatóság többször is jelezte, hogy a DGPA tudtuk nélkül folytat információszerző tevékenységet a börtönökben. A szolgálat emberei speciális igazolvánnyal vagy titkosügynökök és informátorok beszerzésével behálózták a börtönöket. A szolgálatnak irodái voltak a börtönökben, kihallgattak embereket, nyomást gyakoroltak rájuk, hírszerző tevékenységekhez használták fel őket. A civil szervezetek képviselőjeként akkor a jelenlegi igazságügyi miniszter, Monica Macovei is követelte ennek a szolgálatnak a beszüntetését. A kihágások sora nagyon hosszú, a DGPA a javítóintézetekben is folytatott tevékenységet. Kiskorúaktól csikartak ki a szüleikre, rokonaikra vonatkozó információkat. De bírák és ügyészek megfigyelésével is foglalkoztak. Az eddigi titkosügynökökből egyszerű börtönőrök válhatnak. Azért csak válhatnak, mert Alexandru Serban, az országos börtönigazgatóság vezetője a közelmúltban javasolta egy, a SIPA-hoz hasonló hírszerzési szolgálat létrehozását az igazgatóságon belül, csak „más működési elvek mentén.” Amennyiben a miniszter elfogadja ezt a javaslatot, akkor a börtönkápók újra akcióba lendülhetnek. /Felszámolás alatt van a SIPA, de az ügynökök a rendszerben maradnak. Aktívak maradtak a szeku börtönkápói. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 29./

2006. július 25.

Az állampolgársági kérvényeket az Igazságügyi Minisztérium bírálja el. A román állampolgárság alaprendelkezéseit az 1991-ben elfogadott, majd 2003-ban módosított alkotmány, illetve az 1991/21-es törvény és utólagos módosításai szabályozzák. Az állampolgárság Romániában háromféleképpen szerezhető meg: születés, örökbefogadás, illetve kérelmezés útján. Házasságkötés révén nem lehet román állampolgárságot szerezni. Kérelmezhetik a román állampolgárságot, akik Romániában születtek, és az állampolgárság kérelmezésekor állandó lakhelyük az országban található, továbbá az is igényelheti, aki bár nem Romániában született, de legalább nyolc éve az országban lakik. Amennyiben a kérelmező román állampolgárral él házassági viszonyban, a nyolcéves időtartam ötre csökken. Annak, aki román állampolgárrá szeretne válni legkevesebb 18 évesnek kell lennie, és „viselkedésével kell bizonyítania hűségét a román állam iránt, nem támogathat közrend és nemzetbiztonság elleni kezdeményezéseket, valamint ki kell jelentenie, hogy a múltban sem vett részt hasonló tevékenységekben”. /Barta Zoltán: Az állampolgárság kérdésköre Romániában. = Krónika (Kolozsvár), júl. 25./

2006. augusztus 30.

Rozsnyai Sándor, a sepsiszentgyörgyi ügyvédi kamara dékánja elmondta, vita folyt nemrég a kérdésről: szabad-e magyar bírónak magyarul megszólalnia a tárgyalóteremben. Korábban egy marosvásárhelyi román bíró, aki jól beszél magyarul, amolyan utolsó mohikánként időnként a peres felek érdekében látva, hogy nem tudnak jól románul, engedte a magyar beszédet. A bírót feljelentették, és az Igazságügyi Minisztérium által lefolytatott vizsgálat végül a bírónak adott igazat. Elismerték, nem jogsértő, ha a bíró magyarul kérdez. Ennek ellenére a magyarul megszólaló bíró fehér holló Romániában, ahol nemrég egy magyar bírónőt jelentettek fel hasonló okokból, s ahol a kevés magyar szakember többnyire óvakodik anyanyelven fordulni a peres félhez. Pár évtized alatt hihetetlen változás következett be még a Székelyföldön is. Rozsnyai Sándor, a sepsiszentgyörgyi ügyvédi kamara dékánja emlékezett, 1971-ben került ide, a belépett az ügyvédi kamarába. Akkor az első dolga volt megtanulni magyarul perbeszédet mondani, mert azt a jogon nem tanulták meg. Az igazságszolgáltatásban itt dolgozók döntő többsége akkor magyar volt. A törvényszék elnöke akkor Csákány András volt, a bírák is magyarok voltak. Akkor még a román bírókkal is lehetett magyarul szót váltani. A jegyzőkönyveket viszont románul vezették. Akkoriban a bírói kar mellett az ügyészségen is többségben voltak a magyarok, sőt, a rendőrségen is sokan azok voltak. Azután lassan áttértek a bíróságokon a román nyelvre, egyre több román bírót neveztek ki. A bírói kar elrománosítása a nyolcvanas években következett be, és azóta sem történt fordulat. Az utóbbi időben van némi haladás. Ha valaki ma azt mondja, nem tud románul, akkor ezt már minden bíró elfogadja, és megadja a tolmácshasználati jogot. A kilencvenes években a bírák száma is megnőtt, a magyar utánpótlás akadozik, az arányok tovább torzultak. Kovászna megyében a kommunizmus idején sosem mondták, hogy magyarul nem lehet beadni kérvényeket. Gondoskodni kellene arról, hogy magyarul is folyjék a jogászképzés. /B. Kovács András: Anyanyelven a törvényszéken. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 30./

2006. szeptember 1.

A kormány és az igazságügy-minisztérium energiáit is az új nemzetbiztonsági törvény szövegének módosítása köti le. S itt van az úgynevezett nemzetbiztonsági okokból titkosított szekus-dossziék nyilvánossá tétele is. Ahhoz, hogy a kisebbségi kérdés nem csak Romániában, de az összes környező országban is nemzetbiztonsági kérdés, jószerével már hozzászoktunk, írta Bíró Béla. Az, hogy egy országban a politikai élet képviselőinek múltjára vonatkozó adatokat nyilvánítanak nemzetbiztonsági okokból titkosaknak, az már nemzetközileg szinte példátlan. Ez azt jelenti, hogy az országban továbbra is titkosszolgálati eszközökkel bebiztosított politikai diktatúra érvényesül. Valakik a nemzetbiztonság nevében próbálják aláásni az állampolgárok politikai biztonságát. /Bíró Béla: A biztonság zűrzavara. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 1./

2006. október 5.

Igazságügyi minisztériumi kérésre október 4-én elhalasztották az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) vitáját a képviselőház jogi bizottságában. A híradásokban elhangzott, hogy tervezet ellenzői a korrupcióellenes harc fékezői, illetve hogy a törvényt az Európai Unió kéri. Kelemen Hunor szerint „Monica Macovei igen jól kommunikál kifelé”, ezért a közvélemény egyszerűen elsiklott afelett, hogy a törvény célkeresztjében elsősorban nem a parlamenti képviselők állnak. Szerinte közel ötmillió embert érint ez a törvény. Az RMDSZ kifogásolja, hogy az ANI névtelen feljelentések alapján indíthat vizsgálatot. „Ilyen sehol a világon nincs „ – hangsúlyozza Kelemen Hunor. /Macovei becsapta Brüsszelt. A reformok hiányát leplezi a Feddhetetlenségi Ügynökség. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 5./


lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998